Pécsen kezdtük meg a szezont. Hajnalban indultunk útnak, hosszú utazás várt ránk, ami önmagában is próbára tett minket, hiszen ennyire messzire még sosem utazott a csapat. 

Az első meccset a hazai Rátgéber Akadémia ellen játszottuk, akik már az első pillanattól kezdve nagyon agresszíven, kemény védekezéssel léptek fel ellenünk. Egyáltalán nem ehhez a stílushoz vagyunk szokva, így hamar megtört a lendületünk, hamar feladtuk a meccset és ennek következtében nagyarányú vereséget szenvedtünk. A játékvezetés sokszor engedte a durvább, akár sérülésveszélyes megmozdulásokat is, ami eléggé megkérdőjelezhető, de mindenképpen hasznos tapasztalatként szolgált számunkra. Ebből a meccsből is tanultunk, hiszen szembesültünk azzal, milyen tempót és fizikalitást képviselnek az erősebb csapatok. Kiemelném, hogy a folyamatos nyomás és ütések ellenére mindenki meg tudta őrizni a nyugalmát a pályán, nem volt hiszti, a játékosok a mérkőzéssel foglalkoztak. Büszke vagyok arra, hogy ekkorát tudtunk előre lépni ezen a téren! 

A második találkozóra a szombathelyiek ellen került sor, egy kellemes ebéd és rövid pihenő után. Az első félidőben mintha ki sem jött volna a csapat az öltözőből: lelkesség és ellenállás nélkül játszottunk, inkább sodródtunk az eseményekkel - teljesen feladtuk a meccset már az első percben. A szünetben azonban komoly fejmosást kaptak a srácok, ami után teljesen más arcukat mutatták. Elkezdett működni a védekezésünk, sok hibára kényszerítettük az ellenfelet, rengeteg labdát szereztünk és ezzel megmutattuk, hogy azért nem akkora a különbség a két csapat között, mint amit az első félidőben láthattunk. (A második félidőben kb. összesen kaptunk annyi pontot, mint az első két negyedben külön-külön……) Támadásban viszont egyáltalán nem tudtunk érvényesülni – rettenetesen kevés pontot szereztünk, minden dobás kimaradt. Ez az egyik legsürgetőbb feladatunk, mert ilyen pontszegény játékkal egyszerűen nem lehet labdába rúgni ebben a bajnokságban. A szombathelyieknek jár a gratuláció, hiszen szép, látványos és sportszerű kosárlabdát játszottak.

Összességében remek tanulónap volt ez számunkra: szembesültünk azzal, milyen játékot képviselnek a nálunk erősebb csapatok, és kiderült, hogy mi is képesek vagyunk felvenni a kesztyűt, ha fejben rendben vagyunk. Mindkét meccsen rengeteg labdát szereztünk, de sajnos nem tudtuk őket megbecsülni és pontokra váltani. A pontszerzés hiánya különösen fájó, ezen sürgősen javítanunk kell, mert enélkül nem tudunk mérkőzést nyerni. Amit kiemelnék még, hogy mind csapatjátékban, mind az egyéni felelősségvállalásban előre kell lépnünk, mert ezek nélkül nagyon nehéz ezt a játékot játszani.

A legfontosabb, hogy mindenki legyen türelmes önmagával szemben, ne adja fel, és higgyen abban, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. Edzéseken tovább gyakorolunk, javítjuk a hibákat, és építjük magunkat lépésről lépésre.

Köszönjük a szülőknek, hogy az ország másik felére is elutaztak szurkolni!
Izgatottan várjuk a következő, hazai fordulót, hogy újra megmutathassuk, mire vagyunk képesek.