Hogyan élted meg az első szezonodat felnőtt vezetőedzőként?

Rengeteg új impulzus ért, rengeteg új információ és tapasztalat, hogyha összegeznem kéne akkor nagyon jó élmény volt és egy pillanatig nem bántam meg, hogy átálltam a vonal másik oldalára. Első évem volt, mint felnőtt edző, ez a szezon biztosított abban, hogy jó döntést hoztam tavaly nyáron. Egyértelmű, hogy nagyon sokat kell még tanulnom, fejlődnöm, tapasztalnom, hosszú út áll még előttem. Még motiváltabb lettem, szeretnék sokat elérni az edzői szakmában.
Ami a fiúkkal közös munkát illeti, minden percét élveztem. Voltak jobb és rosszabb periódusok, de csak jókat tudok mondani róluk. Egyből elfogadtak edzőnek már ilyen fiatalon is, bíztak bennem, ahogy én is bennük. Egy ritka összetartó és motivált társaság akikkel öröm dolgozni.
Megkell köszönnöm Ervinnek, hogy ilyen fiatalon bízott bennem, illetve Gábornak aki hátralépett egyet és a háttérből segített, hagyta, hogy kibontakozzak.
Mirinek és Szilveszternek is köszönöm, hogy minden háttér dolog zökkenő mentesen történt.

Így edzőként ki az az edző akinek munkáját követted és ha van, ki az akire példaképként tekintesz?

Rengeteg mérkőzést megnéztem, ezzel együtt sok edző munkáját követtem, minden ilyen lehetőséget próbáltam kihasználni tanulásra. Ezek mellett amikor időm engedte az A csoportos és Euroligában szereplő Győri női csapat edzéseit is néztem ahol nálam jóval tapasztaltabb,jobb edzők dolgoznak.
Ha példaképet kéne megemlíteni nálam Gáspár Dávid a Sopron Basket vezetőedzője az etalon, nagyon tudok vele azonosulni, az egész munkásságával. Mellette Kertész Dani jó barátom aki a szezon során is rengeteget tanított és segített. Kis érdekességként, játékosként mindketten a ZTE-ben nevelkedtek ahogyan én is.

Mik voltak a célok, elvárások és ehhez képest milyen eredménnyel zártátok a bajnokságot?

Konkrét célokat nem tűztünk ki szezon elején, mivel nagyban változott a keretünk nem láttuk mire lehetünk képesek. Három meghatározó játékosunk abbahagyta az aktív játékot, míg a fiatal szabályból kiöregedő játékosaink hirtelen felnőtt játékosok lettek, így ezt "posztot" 17-18-19 éves fiatal játékosokkal töltöttük be. Ilyen összetételben a vezetőség elvárása egy stabil középcsapat volt, viszont mi edzők és játékosok jóval többre vágytunk.
Az, hogy egy ilyen összetételü kerettel végül behúztuk az alapszakasz 3.helyét az kis túlzással a csoda kategória, de biztosan óriási bravúr, ahogyan a MEFOB négyes döntőben való szereplés is. Rájátszásra sajnos teljesen elfogytunk, illetve kis rutinnal talán tovább is mehettünk volna, de erre a szezonra mindenki büszke lehet.

Két bajnokságban is szerepelt a csapat 90%-a. Hogyan menedzseltétek a két bajnokság között az átmenetet?
Tudni kell, hogy a csapat jó része kosárlabda mellett tanul vagy edzősködik, dolgozik és emellett jó páran valóban a B csoportos bajnokság mellett az Egyetemi bajnokságban is szerepeltek. A Mosonmagyaróvár-Uni Győr egyetemi csapatának keretét nagyrészt a mi játékosaink alkották. Nekik ez heti 2 mérkőzést jelentett egész szezonban ami egy évre levetítve körülbelül 40-45 mérkőzés ha csak az alapszakaszt nézzük. Ezután jött a rájátszás ahol kiderült, hogy ilyen kis rotációval nem lehet két bajnokságban versenyezni, úgy, hogy elvileg mindkettőben eredményt szeretnénk elérni. Sajnálatos módon ismételten a B csoportos bajnokságunk szenvedte ezt meg. Továbbra is bosszant és tartom a véleményemet, hogy az egyetemi bajnokság keresztjátékát olyan jól szervezték meg, hogy le kellett játszanunk konkrétan 72 óra alatt 3 mérkőzést ebből 2 idegenben amire sajnos ismételten ráment a B csoportos rájátszás. Egyértelmű, hogy ezt máshogyan kell csinálni.

Érdekesen alakult az egész szezonotok. Milyen nehézségekbe ütköztetek a szezon során?
Valóban érdekesen alakult, de úgy gondolom ha visszatekintünk minden egyes percét élveztük és bár van hiányérzetünk, nem is kevés, de jó szájízzel fejeztük be, és bele tudunk nézni egymás szemébe, mert mindent megtettünk.
Hogy egy kicsit az érdekességekről és nehézségekről beszéljek. Az amúgyis szűkös kerethez hozzájött két alapember sérülése, Gosztola Gábor és Nagy Tomi is egész szezonra dőltek ki. Azon játékosok akik a helyükre léptek eddig jóval kevesebb játékperchez jutottak, vagy éppen utánpótlást bajnokságokban edződtek. Ami óriási pozitívum volt, hogy gyönyörűen felvették a csapat ritmusát és nagyon szépen teljesítettek.

Kicsit mesélj a csapat összetételéről, a játékosokról. Mi volt a csapat igazi erőssége, esetleg amiben hátrányt szenvedtetek?
A csapat összetétele elég érdekes volt, mindössze 21 éves átlagéletkorral, talán a legfiatalabb csapat voltunk ha a két u20-as csapatot nem számolom.
Szakmai dolgokra rátérve. Kimondottan magas ember nélkül játszottunk, ami miatt egy nem megszokott, érdekes játékstílust alkalmaztunk. Sok olyan elemet építettünk be a játékrendszerünkbe akár védekezésben akár támadásban amikkel próbáltuk ellensúlyozni a hiányosságainkat. Talán nem túlzok, ha azt mondom jó pár dolog teljesen új volt a játékosoknak is de még az ellenfélnek is. Az igazi erősségünk mégis a közösség volt, és az a rengeteg munka amit beletettünk. Jó volt látni mennyire tudnak egymásért küzdeni. Nem akart senki kiemelkedni, közösen akarták a sikert, ha egyik jól teljesített akkor a másiknak ugyanakkora öröm volt. Mindenki tudta a dolgát, és azt próbálta lehető legjobban elvégezni. Pont ezért nem is szeretnék kiemelni egy-egy játékost, csapatként voltunk igazán erősek. Bíztak egymásban, bíztak bennem, én is bennük. Ezek miatt tudtunk ilyen sikeresek lenni.

Hogyha egy-egy mérkőzést vagy akár momentumot ki kéne emelni pozitív és negatív irányba is melyikek lennének azok?
Negatívumként talán a két sérülést tudnám kiemelni, illetve a soproni rájátszás mérkőzésünket, ahol egy szinte hihetetlen kosárral kaptunk ki. Mégis a legfájóbb pont a playoffból való kiesés után az öltözőben látottak voltak.
Ezen kívül inkább már-már vicces szituáció a DKKA elleni idegenbeli mérkőzés ahol 7 emberem maradt sérülések és betegségek miatt majd egyet kiállítottak és 6 embert tudtam rotálni.
Hála isten pozitívumot többet is kitudok emelni. Az 5 mérkőzéses győzelmi széria, illetve több mérkőzést is utolsó másodperces kosárral vagy hosszabbításban nyertünk meg, ami mutatja, hogy mekkora tartásunk volt. Néhol egészen extázisban játszottunk.
Top teljesítményként a veszprémi idegenbeli játékunkat és a soproni alapszakasz mérkőzést mondanám, illetve az Egerben lejátszott második félidőnket, ahol 20 pontos hátrányból fordítottunk, úgy hogy 5 ember játszott csak ebben az etapban, csere nélkül.

Mik a nyári tervek?
Első sorban most vizsgák várnak rám, aktív hallgató vagyok a Testnevelési Főiskolán, szakedzői szakon. Ezen kívül egyéni képzések illetve részt veszünk a Debrecenben rendezendő EUSA-n. Emellett természetesen próbálom továbbképezni magam, illetve kicsit rápihenni a következő szezonra.

Végezetül mit üzennél a szurkolóknak?
Óriási köszönet jár nekik, nagyon jó volt látni, hogy mérkőzésről mérkőzésre többen lettek a lelátón és egyre hangosabbak is lettek. Nagyon sokat jelentett ez nekünk az egész szezon során, jó érzés volt így pályára lépni. Nem véletlenül említettem meg olyan sokszor őket, legyen szó bármilyen sportról, nagyon sok pluszt jelent.
Talán egyetértenek velem, ha az egész szezont nézzük, összességében egy nagyon szép évet zártunk. Kellemes nyarat kívánok Nekik!