Az idei szezont tavaly augusztusban kezdtük el a nyári napközis táborban, amit a Móra iskolában tartottunk. Itt együtt voltak az U11-es és U 12-es játékosok. A tábor legfontosabb célja, hogy megismerjem a gyerekeket, a játékosok összekovácsolása, alap technikai és taktikai mozgások tanulása, és a kondicionális képességek fejlesztése volt.

Szeptemberben kialakult a csapatom kerete, és heti három edzéssel megkezdtük a munkát a Móra iskolában. Szerencsére a hónap végére kialakultak a fix edzésidőpontok, és ekkora már 14 fiú vett részt az edzéseken. Sajnos a járványhelyzet miatt már nem edzhettünk a Mórában és ez nagyon negatív módon hatott az egész szezonunkra. Innentől három másik helyszínen tartottam edzést, de ezeken az edzéseken, szinte egész évben 5-6 fő vett részt rendszeresen, 3-4 fő alig-alig, míg 4 fiú már nem vett részt az edzéseken. Sajnos a szülők nem tudták megoldani a gyerekek szállítását, és hiába segített az egyesület kisbusz indításával, ez sem oldotta meg a helyzetet. November óta egyetlen alkalommal sem volt 10, vagy annál több gyerek az edzéseken, ami nagyon megnehezítette a munkámat.

Az edzéseken az alap technikai képességek fejlesztésén volt a fő hangsúly, labdavezetés, labdaátadás-átvétel, cselezés, megindulás-megállás, ziccerdobás. Sok 1:1 és 3:3 elleni játék szerepelt a programban, de sajnos az 5:5 elleni játék szinte teljesen kimaradt az edzéseken, gyakorlatilag csapatjátékot egyáltalán nem tudtunk gyakorolni, ami a mérkőzéseken meg is látszott

A bajnokság októberben kezdődött és április végéig tartott. Az alapszakaszban nyolc meccset játszottunk, amiből csak egyet tudtunk megnyerni, a többit elveszítettük. Ezután az alsóházban folytattuk a szereplésünket, itt is nyolc meccsünk volt, öt győzelem, három vereség volt a mérlegünk. A legnagyobb bravúr, hogy az összes meccsünkre ki tudtunk állni legalább 10 fővel, amit ebben a nehéz helyzetben nem volt könnyű megoldani, nagy segítség volt, hogy játékosokat kaptunk az U11-es csapatoktól.

A meccseken látszott, hogy akik rendszeresen jártak edzésre jól teljesítettek, sokat fejlődtek a bajnokság mérkőzései alatt. Sajnos a többiek nagyon lemaradtak, nem tudtak hasznos tagjaivá válni a csapatnak. Látszott, hogy már ebben a korosztályban is mennyire fontos a rendszeres edzés. Az is nagy hátrány volt, hogy többször az U11-es játékosokkal a meccseken találkoztunk előszőr, így csapatjátékot ez is gyengítette. Több mérkőzésünkön is előfordult, hogy az első félidőben még vezettünk, jól játszottunk, de a végére elfáradtak kulcsembereink, így vereséget szenvedtünk.

A csapatból az  Év játékosának választott Nyári Tamás végig kiemelkedően játszott, abszolút húzóembere volt a csapatnak. Tóth Attila gyengébben kezdett, de szépen belelendült a játékba, és a bajnokság végére a leghasznosabb játékosa lett a csapatnak. Borbély Roland is nagyon hasznosan játszott, sok gólpasszot adott, igazi csapatember volt. Gálos Máté októberben kezdett kosarazni, gyorsan fejlődött, hasznos csapatember lett. Az ő példája bizonyítja, hogy ha valaki komolyan veszi a sportolást, jár edzésekre, milyen sokat lehet fejlődni viszonylag rövid idő alatt. Igazából ez a négy fiú tett hozzá legtöbbet a csapat játékához, a többiek kiegészítő szerepet töltöttek be. Sajnálom, hogy Sebők Áron és Szabó Nimród „eltűnt” az edzésekről, mert amikor év elején jártak edzésre, ők is hasznos tagjai voltak a csapatnak.

Összeségében - mint minden más csapatnak - ez az év nagyon nehéz volt a járványhelyzet miatt, mind az edzések, mind a mérkőzések szempontjából. Remélem a következő szezonban már nem kell tartanunk a járványtól, és „normális” keretek között lehet edzéseket tartani, és bajnoki meccseket játszani.

Cziczó Péter - edző