Szalai Szilveszter beszámolója:

Heti 2 edzéssel dolgoztunk, keddenként 17.30-18.30 a Fekete iskolában és péntekenként 14.00-15.00 Kölcsey iskolánál a Pleszi termében. A Kölcsey és a Fekete iskolás bázisára épült a csapat, de másik iskolákból is voltak gyerekek.

A korábbi csapatból csak 2-en maradtak, ezért nagy hangsúlyt helyeztem a toborzásra. A tanév első heteiben az iskolák vezetőségével és testnevelő tanárokkal történt egyeztetés után a 3. és 4-es osztályok tornaóráit látogattam meg, szórólapot osztogattam és pár mondatban próbáltam az érdeklődést felkelteni. Az első edzések 4-6 fős létszámmal folytak, majd szépen lassan egyre többen lettünk. Kialakult egy 8 fős állandó társaság, akik mindkét edzésre tudtak járni, hozzájuk csatlakoztak heti 1-1 edzésre még 4-5-en. Az első bajnoki forduló előtt hetekkel felkerestem a Móra iskolában nagy létszámmal dolgozó Vizslák csapatát, ahonnan a megbeszélések után 4 fiú jött a mi mérkőzésekre. Ősz végére körülbelül 15 fős bő keret alakult ki, a téli szünet előtt ellátogattam még testnevelés órákra, illetve a fiúk is rábeszéltek osztálytársakat, hogy próbálják ki ezt a sportágat, így további 4 versenyző korú fiú csatlakozott csapatunkhoz.

A téli szünetig szinte helyettesítés és edzés elmaradások nélkül tudtunk dolgozni, ami nagy eredménynek számít. Decemberben az utolsó edzésen a szülők is aktívan vettek részt az edzésen, dobójáték és gyerek-szülő meccset is szerveztünk a jó hangulatú évzáró programra.

Az edzések látogatottsága elfogadható volt, szinte csak az iskolai programok csökkentették a pénteki edzések létszámát. Játszottunk edzőmeccseket a Morásokkal több alkalommal is. Egyszer meghívott vendégeink voltak a helyi játékvezetők, akik a speciális védekezési szabályokból tartottak bemutatót nekünk.

A srácok kellően komolyan vették a feladatokat, fegyelmezetten és szorgalmasan dolgoztak edzéseken. Sajnos az első fordulókban ez még nem járt sikerrel a mérkőzéseken, de képességeinkhez mérten igyekeztünk a kitűzött célokat megvalósítani. Hittek a befektetett munkában, amelynek meg is lett a gyümölcse. Fokozatosan több edzésen gyakorolt elem megjelent a mérkőzéseken is, ez sikereket hozott, amitől megjött az önbizalmuk, az idő előre haladtával, nagyobb bátorsággal játszottak. Kialakult egy a remek csapatszellem, szívesen jöttek mérkőzésekre, így minden verseny hétvégén tudtuk teljesíteni a minimális 10 fős létszámot. Itt is szeretném megköszönni a szülők segítségét és a fiúk hozzáállását, kicsit betegen vagy sérülten is mindenképp játszani akartak. A mérkőzéseken mindig hangsúlyoztam a srácoknak, hogy nem az eredmény a fontos, hanem hogy jó hangulatban mutassák, meg mit tudnak, ezért is igyekeztem mindenkinek kellő játék lehetőséget biztosítani.

Szépen fejlődtünk és haladtunk lépésről-lépésre, sokkal bátrabbak is játszottunk mérkőzéseken. A büntetődobások terén van hová fejlődni, de csak az egyik edzésen volt a korosztály számára megfelelő magasságú palánk. A labdavezetést, ziccereket és a passzolások fajtáit is sokat gyakoroltuk, a kezdetekhez képest sokkal jobban megy. A később csatlakozók is gyorsan beilleszkedtek. Külön kiemelném a fegyelmet, amit tanúsítottak edzéseken, megértették, hogy a kemény munka és koncentráció kifizetődik. Mindig minden feladatból igyekeztek versenyt csinálni és egymást motiválni. Természetesen így több idő jutott játékra az edzések végén.

A Kölcseyben a srácok nagy része egy osztályba is jár, tehát a szülői közösség is együtt van, igyekeztem mindig rendelkezésre állni. Többször fordultak hozzám, nem kimondottan kosaras témában a srácokkal kapcsolatban, 2-3 gyereknél is felmerült, hogy abbahagyja különböző indokokkal. Volt olyan, aki kihagyott 1 hónapot majd újra jelentkezett edzésre, ez nagyban köszönhető a srácok rábeszélőképességének is. Bár több iskolából jön össze a létszám, de remek közösséget alkotnak és tudom, hogy edzésen kívül is több közös programot szerveztek már. A szülők a mérkőzéseken is nagy számban voltak jelen és sportszerűen buzdították fiaikat.

Már a második szezon volt, hogy két német fiú is jár hozzánk, akik az Audi iskolában tanulnak. Magyarul csak néhány szót ismernek, ez nekem is nagy feladat volt eleinte, de a kosárlabda lett a közös nyelv, sőt a srácokkal is jó viszonyban vannak, nem lógnak ki a csapatból. 2 fiatalabb korú gyerek is látogatta edzéseinket, mindketten a nagyobb testvért követve jöttek edzésre. A feladatoknál sokszor észre sem lehetett venni, hogy évekkel fiatalabbak, nagyon lelkesen végezték a gyakorlatokat. Voltak azért nehezebb pillanatok is, amikor nem jött össze semmi, de mindent időben megbeszéltünk, így nekik is voltak sikerélményeik.

Az idősebbek feljátszottak az U12-es csapathoz, az ott szerzett tapasztalatokat is tudták kamatoztatni saját korosztályukban.

Sajnálom, hogy korán lezárult az év, de csak pozitívan tudok visszagondolni az edzésekre és mérkőzésekre. Büszke vagyok rájuk, többségük jövőre is U11-es korosztályban szerepelhet, ha továbbra is ilyen szépen dolgoznak, remek csapat lehetünk. A legfontosabb számomra, hogy szemmel láthatóan élvezték azt, amit csináltak!

 

Győri Kosárlabda Klub

Partnereink