Hetedik lett az NB I/B Zöld csoportjában az Agrofeed-SZE-Győri KC együttese. Kozma Tamás vezetőedző értékelte a szereplést. 

„Tizennégy játékossal kezdtük a munkát augusztus elején, a tavalyi csapatból jellemzően a második sor játékosai maradtak itt, hozzájuk négy játékost igazoltunk, Földesi Marcellt, Horváth Gergőt, Papp Balázst és Rátvay Balázst. Két fiatalnak, Hágen Tamásnak és Varga Zoltánnak érdemben ez volt az első NB I/B-s éve. Öt egyetemista játszott a csapatban, akiknek párhuzamosan másik bajnokságban is kellett szerepelni. A csapat a huszonnégy alapszakasz-mérkőzésből tizenkettőt megnyert, ezzel bekerült a legjobb nyolcba, hiszen a hatodik helyen végzett a bajnokság első szakaszában. A rájátszásban kétszer győztünk, négyszer kikaptunk, így lettünk végül hetedikek, ami összességében reális eredmény” – kezdte a vezetőedző.

„Amit terveztem, hogy a tempót a fiatalok mentalitásához, játékkészségeihez igazítom, sikerült. Ebből adódóan sok kosár esett mérkőzésenként, a nyolcvannyolc dobott pontos átlaggal a legtöbb kosarat elért csapat lettünk az alapszakaszban. Ez magában hordozta viszont a gyengeségünket, mert kilencven pontot kaptunk átlagban. A csapatfegyelemmel, edzéslátogatással, hozzáállással február közepéig nem volt semmi probléma. Ellenben a játékfegyelemmel, taktika betartásával sokszor igen. Hét hónapig jól működött minden, az eredmények is elfogadhatóak voltak, de a Pápa elleni vereség egy négy mérkőzésből álló hullámvölgy kezdete volt, ennek a mélypontja volt az Újpest ellen elszenvedett harmincpontos fiaskó volt. Ebből ki tudtunk lépni egy emlékezetes, összeszedett teljesítménnyel Egerben. Eredménynek könyvelem el, hogy ezt a helyzetet meg tudtam oldani, és kivezettem a csapatot a hullámvölgyből” – folytatta a szakember, akinek nehézséget okozott, hogy nem volt erőnléti edzője.

„Ezért nekem kellett megcsinálni a stabilizációt, a sportágspecifikus erőfejlesztést és az állóképességi munkát is, s ez néhány játékosnak nem tetszett, úgy érezte, ez nem tartozik hozzá az edzésmunkához. Ezt magatartásával és hozzáállásával ki is fejezte...” – mondta Kozma Tamás, aki előnynek és eredménynek tartja, hogy tízes rotációval dolgozott, mindenkit versenyben tudott tartani.

 „Bukics Zsolt kollégámmal ketten vittük végig a csapat tizennégy játékosát három bajnokságban, sőt, ahogy említettem az egyetemi sikereknek is tudtunk örülni. A rájátszás időszakában ismét megtört valami, előtérbe kerültek ugyanis az egyéni érdekek, néhány játékos részéről nem volt egyenes a kommunikáció. Mindent egybevetve azt gondolom, ez a játékosállomány ebbe az osztályba való, de előrelépni csak megemelt edzésszámmal, külön munkával, pontos célokkal tud” – fogalmazott a szakember, aki úgy döntött, nem folytatja a munkát az első csapat élén.

„Én határoztam így, elfáradtam. A tanítással nagyon nehéz, mint ahogy egyes játékosoknak is a munkával, ezt sikeressé tenni. Sok szakmai tanulságom van ebből az évből, amit magammal viszek a karrieremben. Folytatom a testnevelő tanári állásomat a Bercsényi-iskolában, ahol sok elméleti órát és foglalkozást tartok. Ott jó szakmai színvonal a jellemző, hozzáértő kollégák társaságában szeretek dolgozni. Németh Zsolt igazgatóval abban is megegyeztünk, hogy a jövőben teret adunk a fiú utánpótlásnak az iskolában is. Emellett természetesen továbbra is a klub kötelékében maradok, de az utánpótlásvonalon. Augusztusban már valamelyik fiatal csapattal megyek edzőtáborba” – mondta végezetül Kozma Tamás.

Egyéni értékelések

Kozma Tamás így értékelte a játékosai teljesítményét: „Köszönöm Horváth Gerának és Papp Balázsnak ezt az évet, hogy hívásomra jöttek vissza és dolgozták végig lehetőségeikhez képest a szezont. Csereként kezdtek többnyire, jó belépőkkel lendítettek a csapaton. Gera több lehetőséget kapott és ami pozitívum számomra, hogy az utolsó versenynapig motivált volt. Papszi nulláról indította az évet és csereként segített néhány meccsen. Geiger Bálint az egyik legtöbbet fejlődött játékos, még ha ő ezt nem is így gondolta sokszor. Az egyetemivel együtt 44 meccsen lépett pályára, ami komoly terhelés mentálisan és fizikálisan. Rátvay Tamás nagyon szépen kezdett, egyenletesen teljesített az alapszakaszban, húzóember volt. Számomra érthetetlen, hogy az IBM-listán a 17. helyről a play offban a 35.-re esett vissza. Ezt nehezen toleráltam és fogadtam el. Kifejezetten eredménynek könyvelem el azt, hogy Csaba Gyurival sikerült olyan munkakapcsolatot kialakítani, ami eredményes lett. Ő nehéz ember, abszolút véleményvezér, de azt gondolom, hogy tudtam kezelni, megtaláltam a helyét és a szerepét a csapatban. Gáll Dominiknek voltak jó meccsei mindkét félévben, de szerintem sokkal több van benne. Domsitz Marcinál hullámzó teljesítmény mutatkozott. Jól, motiváltan kezdte az évet, az első 4 győzelemből kivette a részét. Szerintem a technika meg van nála, az alkalmazó képesség nincs meg hozzá. Földesi Marcell pozitív szemléletű, jó taktikai megoldásokkal, fejjel játssza a játékot. Én ezt használtam. Se nem irányító, se nem bedobó, de mindkettőből tud használni technikai elemeket. Az első félévben kevésbé, de a másodikba többször teljesített jól. Fel kellett venni az B csoportos ritmust az elején, de még erősíteni kell és a védekezésen, lábmunkán javítani. Rátvay Balázs a negyedik meccsen csatlakozott hozzánk, gyorsan, könnyen épült be a csapatba. Támadójátéka extra, védekezése közepes. Elkezdtünk a középtávoli dobáson dolgozni, négyes poszton biztosabb dobáskészséggel kell bírni. Ez egyéni gyakorlással könnyen fejleszthető. Csalódott vagyok, hogy a rájátszásban csak egy meccsen, abból is csak egy félidőn át játszott hasznosan. Nagy Tomi nagyjából a szezon felét tudta lejátszani. A labdás készsége és a dobása átlagon felüli, ezzel addig tud játszani, amíg nem alakul ki kontakt kosárlabda és el nem fárad. Csereként számítottam rá sokszor, de sérülése után ez a szezon elúszott, biztos vagyok benne, hogy csak ha megerősödik, akkor tud teljes szezonokat, teljes értékűen vezető irányítóként végig játszani. Tomika sem vállalta az utolsó két meccset. Úgy látszik ezt itt meg lehet csinálni, egy profibb szemléletű csapatnál biztos nem.